Medvékről szól a következő film, na és Leonárdóról, aki ismeri a medvéket...
És itt a folytatás:
TVR1, 2007. július 9.
Operatőr: Berszán-Árus György
Vágó: T. Bányai Péter
Szerkesztő: T. Bíró Hajnal
Intro: Barabás Árpád és Tóth Árpád
Narrátor: Barabás Árpád
A forgatás utáni hétvégén az erdőbe mentem. Vad oldalba vitt ki egy erdőt ismerő, azért, hogy a Békás-szorosra felülről lefele tekintsek. Most nem a fenti lélegzetállító látványt akarom ecsetelni, az odavezető út mástól is emlékezetes volt. Medvebarlangot, sőt egy kis itató pocsolya partocskáján tappancs-nyomokat is találtunk... A medveközeli élmény alatt versengtek bennem az emberbe ültetett medve-félsz és a fenti filmből is kiderülő pozitív élmények.
Ha mégiscsak felbukkant volna előttünk a mancstulajdonos, mit kellett volna tennem?
Megosztom veletek találataim az interneten, érdemes végigböngészni, bár eléggé ellentmondásosak a vélemények:
Mit kell tennünk, ha medvével találkozunk?
"A tubusos macis méz itt kevés! Csörömpölnünk kell, kiabálnunk, mindenképpen zajt csapnunk, önmagunknál nagyobbnak látszani, hogy elriasszuk hívatlan vendégeinket."
"Ha medével találkozunk, hadonásszunk, ugráljunk és kiabáljunk; a mackók nem szeretik az ilyesmit, és ha meg nem is ijednek, inkább másfelé folytatják utukat."
„Én is találkoztam medvével, épp a barlangjából másztam ki, amikor az be akart menni. Egy darabig néztük egymást, aztán mindketten lassan visszavonultunk. A lényeg az, hogy próbáljunk józanul gondolkozni, és semmi olyat ne tegyünk, amivel kiválthatjuk az állat haragját.”
Na és itt néhány vicces megoldás, a cikk után dőlt betűvel ez állt:
(Az ajánlott módszerekért felelősséget nem vállalunk. A szerk.)
" Székely Mózes Gyergyócsomafalváról sokat járt az erdőre málnázni. Biztos módszerét özvegye mesélte el nekünk. A medvék mellső lába rövidebb, mint a hátsó. Ezért hegyről lefelé ügyetlenül fut, s felbukik. Tehát a medvét megpillantván keressük meg, merre a legmeredekebb és fussunk."
"Ha viszont sík terepen sétálunk és egy medve arra csángál, úgy járjunk el, ahogy azt Bölöni Áron csíkkarcfalvi erdész árváitól hallottuk. Hagyjuk a medvét közel jönni, várjuk meg, míg felágaskodik. Mivel a medve mellső lába nemcsak rövid, hanem merev is, nem hajlik vissza. Ezért ha beugrunk a medve karjai közé és megöleljük, az hiába hadonászik, mancsaival nem fog elérni."
"A néhai madarasi pásztor módszere még merészebb volt. Amint a medve kitátotta száját, kapjuk el nyelvét és húzzuk ki. Így az állat nem lesz képes harapni."
Mit szól ehhez Leonárdó?
"(...) Nem kell azon csodálkozni, ha egy anyamedve valakit agyonver. Rengeteg gombászó van, rengeteg helyen termelik az erdôt, mindenhol vágják a fát. A turisták ordítanak, málnásznak, tehát az erdôben nincs csend. Amikor rámegyünk egy ilyen állatra, amely vadállat, s a bocsait megzavarjuk, akkor megpofoz. Ez teljesen természetes viselkedés. Elfogadható magatartás.
Csendben kell járni az erdôt. Nem jó stratégia, hogy ordítunk, nehogy a medve megfogjon. A medve, ha meglát, nem fog ránk rontani, de ha ordítva megijesztjük, akkor az anyamedve, ha úgy érzi, a bocsaihoz kritikusan közel kerültünk, megtámad. Nem fut utánunk az anyamedve, csak ha zavarjuk, ijesztjük.
Nem jó módszer, hogy a blokk mellôl a kóbor kutyákat magunkkal visszük az erdôbe. A természetben csend kell legyen. Az a vadállatok élôhelye. Nappal pihennek, s mi akkor zavarjuk. Megtámadnak? Nincs más megoldás, mint keresni egy jó imádságot, s azt mondogatni. Nem kell kikövetelni, hogy megtámadjon. Sokszor találkoztam medvével, és egy medve ugyanúgy fél az embertôl, mint egy ôz. Ha békén hagyod, el fog menni. Láttam Brassóban, hogy részegek a medvéken edzették kutyájukat, rájuk uszították, s ezzel vitézkedtek. (...)
Összetett kérdés, hogy miért támad emberre a medve..." (Gyergyói Kisújság, 2006 július, Lejegyezte: Balázs Katalin )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése